Az ősi időkben az emberiség a természeti jelenségek okainak és összefüggéseinek megismerését akarták felfedni, ahogyan a természet és a világ stabil törvényeit kezelik. 
Az emberiség félt az érthetetlen hatalmaktól és jelenségektől, és imádta őket. 
Az ókorban az emberek imádták a napot, a csillagokat, a különféle bálványokat és különféle mitológiai isteneket.

Így alakultak ki az összes pogány vallás, bálványimádás és politeizmus. ¹)
Sok év telt el Ábhrám elődünk születéséig. 
A Szentírás úgy nevezi őt, mint אברהם העברי Avraham ha-Ivri, ez azt jelenti, hogy az Avraham a folyó azon oldaláról (Eufrátesz) származó.
Ez azt jelenti, hogy elhagyta saját otthonát és apja házát, és Isten parancsával elment Kanaán földjére.

Ábrám az első ember, aki rájött, hogy csak egy Isten létezik ²), a menny és föld Teremtője, és azt állította, hogy monoteizmust hirdessen, ahogy a Szentírás ránk szól: És hívta az יהוה nevét. (1M 12:8)

¹) A bálványimádás és a politeizmus különféle formáit is alkalmazzák még ezekben az időkben is, vannak nemzetek és törzsek, amelyeknek fogalma sincs a monoteizmusról.

²) A Bábel-torony építésekor a nyelvek zavarát követő időszakra utalunk, addig az időig csak Ádám és Noé tudtak monoteizmusról. A Bábel tornyának felépítése után az emberiség eretnekségbe és bálványimádásba esett.

Ábrám igaz ember volt, aki követte a Teremtőt, és akit Isten iránti hűségéért a prófécia kinyilatkoztatása elnyert. 
Isten örök szövetséget kötött בּרית עולם Brit olam-ba Ábrám-mal és a magjával, és megparancsolta neki, hogy végezzen körüljárást mila מילה minden hímnél, 8 naposnál. 
A körülmetéltetés a szövetség fizikai jele. 
A szövetség megkötése után Ábrám (már Ábrahám-ként) ígéretét kapta Istentől, hogy ő és utódai öröklik a Kanaán földjét.

Ábrahám fia, Izsák és unokája Jákob (később Izrael) apja és nagyapja tanításait követték, Ábrahám-hoz hasonlóan valódi hívõk és istenfélõ emberek. 
Megjutalmazták őket a próféciák és Isten védelmének kinyilatkoztatásával is.

Fokozatosan meg kell ismerni a Bibliát, el kell olvasniuk a Szentírás verseit, amelyeket az órákban említettek.

Jákob tizenkét fia az Izrael tizenkét törzsének alapítójává vált. ¹)

¹) Feltételezzük, hogy az Isten törvényének hallgatói alapvető ismeretekkel rendelkeznek a bibliai történetekről és a bibliai történelemről.

Jákob-ot a Kanaán földjén éhínség miatt arra kényszerítették, hogy Egyiptomba menjen. 
Fia, József egyiptomi regent volt.

220 év telt el, és Jákob családja 70 emberről 600 000 felnőtt férfira nőtt. 
Az egyiptomiak saját jövőjük miatt aggódtak, amikor észrevették, hogy Jákob leszármazottjai gyorsan növekednek, így elkezdték korlátozni és elnyomni Jákob leszármazottait, és végül kényszerítették az izraelitákat a rabszolgamunkára, és a szülésznőket minden izraelita férfiú megölésére késztettek. 

Ilyen módon őseink fokozatosan súlyos rabszolgaságba estek.

A rabszolgává tett izraeliták az ő atyáik Istenéért, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenéért imádkoztak, hogy megszabaduljanak ettől a elviselhetetlen rabszolgaságtól: És történt abban a hosszú időben, meghalt Egyiptom királya és feljajdultak Izrael fiai a munkától és kiáltottak, és felszállt kiáltásuk Istenhez a munkától. És meghallotta Isten az ő jajkiáltásukat és megemlékezett Isten az ő szövetségéről Ábrahám-mal, Izsák-kal és Jákob-bal. (2M 2:23-24)

Isten meghallotta Izrael imáit és panaszait, és elküldte Mózes prófétát - tanítónkat, hogy szabadítsa meg Jákob leszármazottait: És most, íme Izrael fiainak kiáltása elérkezett hozzám és láttam is a nyomorgatást, a mellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket. Most tehát gyere és elküldelek téged Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izrael fiait Egyiptomból. (2M 3:9-10)

Abban az időben Mózes az Örökkévaló nevében megjelent a fáraó előtt, és Isten tíz csapása révén felszabadította az izraelita embereket a rabszolgaságtól, és Jákob leszármazottait vezette a Sínai-hegyre. 
A Sínai-hegynél Isten a tízparancsolatot adta Mózes-nek עשרת הדברים Ászeret há-Devárim.

Innentől fogva Isten elküldte őket Kánaán földjére, melyet Isten megígért a mi atyánknak, Ábrahámnak. 
Mielőtt beléptek a Kanaán földjére, a sivatagban való vándorlás 40 éve alatt, Isten megadta Mózes-nek a törvényét תּורת משׁה Tórát Móse. 
Illetve szereplő többi törvényt, amely öt Mózes által írt könyvből áll.

A karaiták Ábrahám ősi atyjának és Izrael népének leszármazottai, és betartják Mózes törvényét. 
A Karaim név a Karo קרא ige gyökeréből származik; A Karai קראי szó az olvasó szinguláris formája, azaz azt jelenti, aki a Szentírást tartja, és a Karaim קראים szó az olvasó többes számú szója, az olvasókat jelenti, azokat, akik betartják a Szentírást. 
Magunkat Bnéj Mikrá-nak בּני מקרא, a Szentírás fiainak is nevezzük magunkat. 
A karaiták csak a Szentírásokat ismerik el bármiféle megjegyzés, kiegészítés vagy helyesbítés nélkül, és a Mózes törvényét oly módon védjük, amely az Izrael népének ismert volt a Talmud írása elõtt. 
A Karaim קראים szót a Talmud születésekor kezdtük el használni, hogy megkülönböztessük a talmudistákat magunktól. 
A talmudisták úgy vélik, hogy Isten szóbeli törvényt adott ki a Sínai-hegyről az írásbeli törvény mellett, amelyet תורה שׁבּעל פּה Tórá sebáál pe-nak hívnak. 
A talmudisták azt állítják, hogy ezeket a törvényeket nemzedékről nemzedékre szóban adták át. 
A talmudisták fokozatosan attól tartottak, hogy ezeket a szóbeli törvényeket elfelejtik, és ezért Misna משׁנה néven rögzítették és kodifikálták őket.

Később - Talmud תלמוד nevet is adta neki. 
Ennek a hitnek a követőit talmudistáknak hívjuk.

A karaiták nem hisznek ezekben az úgynevezett szóbeli törvényekben, mivel létezésük nem támogatja a Szentírást, ezért nem fogadjuk el a rabbik - Talmud munkáját sem.

A karaiták és a talmudisták tanítása drámai módon különbözik egymástól, ezek a tanítások alapvetően két különböző vallás. 
A nagy vallási különbségek okozzák például azt, hogy a karaiták és a talmudisták közötti házasságok rendkívül ritkák.