Magyar rovásírás leletek 1

A Kádasi = Kadesi csata K.r.e. 1274.

Miután mind a három keleti magyar ország: Mezopotámia, Egyiptom és Hétország egyformán birodalommá alakult és egymással szomszédosak lettek, el kellett dönteni, meddig terjedjen egyikük és másikuk befolyási övezete a határzónában és mi legyen a viszony a három kolosszus között?

Mellőzve a kézikönyvekből megtudható részleteket, csak az egyiptomi és hettita párbajt említjük, amely évtizedekig tartott s annak során a leghíresebb csatát az Orontész folyó mentén, (Kádasnál=) Kadesnél Kr. e. 1274-ben vagy 1286-ban vívták; II. Ramás (görögösen II. Ramszesz) egyiptomi és Muvatilis hettita király személyes részvételével.

Egyiptom és a Hettita Birodalom többször is összecsapott a két ország között fekvő terület, a mai Szíria és Libanon birtoklásáért.

Az ütközet lefolyását egyiptomi és hettita források egyképpen írják és ezek kritikai vizsgálatából kiderül, hogy a hettiták győztek, akik Ramás király egymástól elszakadt hadoszlopait bekerítették, embereit letiporták és maga Ramás is csak személyes vitézségével tudott kimenekülni a körülötte bezáruló gyűrűből.

A győzelmet a hettiták ellenfelük taktikai hibájának és saját harci kocsi parkjuk fölényének köszönhették.

Az aláhúzottra másik honlapon nézze meg a térképet. (katt)

Idézet a történetéből, más tollából: "Az ókori kelet legnagyobb csatája a kádesi (más átiratokban qadesi, qádesi) csata volt, mely Krisztus előtt 1274 -ben a terjeszkedő Egyiptom és vele rivális Hettita Birodalom közt zajlott. A történelem során ebben a csatában vetették be a legtöb harci kocsit szám szerint mintegy 5000 -et. Ebből 2000 darab kétszemélyes egyiptomi volt, 3000 darab pedig háromszemélyes hettita. A harci kocsikon kívül több mint 38 000 gyalogos vett részt a hadjáratban (18 000 egyiptomi és 20 000 hettita).

A hatalmas ütközet helyszíne - Kádes városa - ma Szíria területére esik, és a korabeli időkben Fönícia belső területein helyezkedett el. A vidék az időszámításunk előtti XIII. században a két legnagyobb hatalom befolyási övezetének épp határvidékén feküdt, mintegy szimbolizálva az évszázados versengést a birodalmak közt."

Ez a hivatalos álláspont.

II. Ramszesz (Ramás, Úr - mása) táborának letiprását egy egykorú kép ( Cream C. W.: A hettiták regénye. 127.old.) jól érzékelteti. A csatáról Muvatilis pecsét alakú okmányt készíttetett ( a C és G jelzetű pecsét;  Baráth Tibor olvasatában és tőle idézve. Gurney O. R.: The Hittites.Bungay,1964. 205.old.  No. 1, 2), amelynek belső mezőjére helyezett hieroglifikus szöveg egy négysoros ütemes vers és így hangzik:

 1. Erős apa az Ég Ura,

 2. Honúr karját is az fogja,

3. Ramás királyt eltiporta,

 4. Sebes lován kit keresett. 

 A két azonos pecsét olvasása a jobb szélen kezdődik és az írásjelek összekapcsolása szerint halad bal felé.

 Kövessük a jobban látható G figurát.

 A kinyújtott kézzel tartott jelek felülről lefelé: a majdnem ovális ER,

a kettős w-hez hasonló jel eS,

 a szarvhoz hasonló jel APA,

 a mutatásra emelt ujj AS, AZ,

 folytatódik az ágakkal ékesített koronával AGU,

 majd az arccal RA: Erős apa az Ég Ura.

A figurához hozzáépül az anya jelét mutató eszköz AN,

 a kisebb ember arca AR, UR,

 az ökörfej AK

, attól balra egy majdnem ovális AR,

 a hegyes tűeke áT,

 a két párhuzamos dupla vonás IS,

 a mutatásra emelt ujj AS, AZ,

 alatta ,egy fog rajza FOGA,

 együtt: Honúr karját is az fogja.

 A képen valóban karon fogja az Ég Ura a Honurat.

Ezután vissza kell térni a még el nem olvasott részre, kezdve ismét a jobb szélen és bal felé haladva.

 A kinyújtott kar alatt lévő jelek: a kör RA,

 a szárny MA,

 alatta e w-hez hasonló jel S,

 eddig ,Ramás'.

 Tovább lejjebb három egymáshoz sokban hasonló jel:

 a vonalakkal beárnyékolt kör Ke,

 a majdnem ovális RA,

a hegyes tüske áT:

 ,Kerált'.

 A következő majdnem ovális ER, EL,

 a tüske Ti,

 az ékjel ráhelyezve P (?),

 a következő majdnem ovális OR,

a tüske Ta:

 ,Eltiporta', együtt, Ramás királyt eltiporta.

 A vers utolsó sora:

 a központi alak saruja helyett szereplő jel Se,

 annak folytatása a láb BE,

 a másik saru helyén szereplő jel ismét eS,

 a látható harmadik lábon ezúttal saru van LO,

 a nyelv alakjára szabott kötény- féle áN,

 az egymást fonó két kar KET-KAR,

 a hátrafelé hajló bot SET:

Sebes lován kit keresett.

Én még néhány dologgal kiegészíteném, mást is ír a pecsét.

A sorszámozott kép szótagjait olvassuk össze:

1, Erős apa

2, Ég-szem Ura

Napúr karját is ő fogja.

4, Ramás királyt

5, élet urát most

3, a fő magyart is elfogta.

6, kit keresett

7, sebes lován.

Beírtam a képbe a szótagokat.

Figyeljék a sorszámozás összeolvasását:

1 eR+öS+APA+AZ

2,éG+URA

3,hoN+ÚR KaR+JáT IS AZ FOGJA

A képen valóban karon fogja az Ég Ura a Honurat.

Olvassuk tovább:

4, Ra+MÁ+S ( olvashatom Úr+Más-ak is a Ramszesz görögös nevet.)

5, Ki+RÁ+lyT

6, eR+Ti+Po+R+Ta.

Ramás királyt eltiporta.

7, Se+BE+S

8, Lo+vÁN

9, Két+KaR

10, eSET.

Sebes lován kit keresett.

 Hétország és Egyiptom békéje

Egy másik idevágó pecséten, amelyet II. Mursilis, más néven Úri Tes-Hub királynak (Kr. e. 1282-1275) tulajdonítanak, a középen elhelyezett képírásos részleget így olvassuk:

 Marót Árpád örököse maradt (Gurney O. R.: The Hittites. Bungay, 1964.. 205.old. No. 4).

 Ismerünk egy további pecsétet is, amely mintegy harminc évvel fiatalabb s azon ez a szöveg áll: Marót tíz országában király maradt (Gurney O. R.: The Hittites. Bungay, 1964. 205.old No. 5).

A világ legnagyobb földalatti városát fedezhették fel a mai Törökországban. Egy 5000 éves, legalább hét kilométer hosszúságú földalatti városra bukkantak a nevsehiri erőd alatt. A helyet védettnek nyilvánították, a városfejlesztést egyelőre máshol folytatják. Ha a korát jól becsülték, a megtalált város magyar város.

 Ezek az egykorú, először megszólaltatott becses szövegek azt bizonyítják, hogy az Egyiptomi Birodalom és a Hettita Birodalom erőpróbája nem hozott politikai döntést, mert a háború végeztével mind a két fél megtartotta eredeti birtokállományát és "maradt" király a saját portáján.

 A mérkőzés azonban ezúttal sem volt meddő, mert a küzdő felek belátták, hogy egymáshoz való viszonyukat fegyveres erővel nem tudják szabályozni.

Nem volt tehát más hátra, mint diplomáciai megoldást találni a teljes egyenlőség alapján, egymás jogainak kölcsönös tiszteletben tartásával.

 Ez a meggyőződés öltött testet a két birodalom között Kr. e. 1280 és 1269 között kötött örök barátsági szerződésben, amelyet III. Hét- Törzs- Úrőse (HAT-TUS-IL- IS) akkori hettita király leányának Ramás egyiptomi királyhoz való feleségül adásával erősítettek meg.

 A tudósok véleménye szerint a két birodalom, hasonló szerződést már megelőzőleg is kötött egymással - két szerződésről is történik említés - de úgy látszik, azokat nem sikerült betartani. Az újabb szerződés tartósnak bizonyult.

Írásba foglalt barátsági szerződés, azaz politikai frigy kötése akkoriban igen divatos volt a magyar népek között.

 Ha ilyen szerződés nagyhatalmak között jött létre, célja a béke megóvása volt és az egyik záradéka kikötötte a szökevények kölcsönös kiadatását és a emigránsok működésének betiltását. Ha viszont ilyen szerződést egy nagyhatalom valamelyik hűbéresével kötött, a szerződés a hűbéres szolgálatait pontosan megszabta: adófizetési és katonaállítási kötelezettségét, bizonyos stratégiai útvonalak őrzését, továbbá a faj meg a hit terjesztését és egyéb, a körülményeknek megfelelő dolgokat.

 A király viszont, mint hűbérúr, kötelezte magát arra, hogy megvédi vazallusát minden külső támadás ellen és biztosítja, hogy a trón az ő családjában fog öröklődni. Az is benne szokott lenni az ilyen szerződésben, hogy a hűbérúr "kézen fogja vezetni" vazallusát, vagyis ellátja politikai tanácsokkal és ígér neki földet ("ígéret földje"), vagy más jutalmat, ha szolgálatait pontosan és ura megelégedésére teljesíti.

 Ha viszont a szerződést a hűbéres megszegné, az ilyen esküszegőre a szerződés súlyos büntetést helyezett kilátásba, ami rendszerint az esküszegő törzsének, népének kiirtását és országa elkobzását jelentette. A frigy szövegét időtálló anyagra, nemes fémből készült táblára szokták felírni és azt, mint életbevágó és titkos okmányt nagyon gondosan, vallási áhítattal őrizték.

(V.ö.: Olv. Gurney O. R.: The Hittites. Bungay, 1964. 75 sk, 116.old.) Nagy figyelmet kell fordítanunk arra a gyakorlatra, amely a hűbérúr és hűbéres közti viszonyt szerződéssel szabályozza. A dolgot azért is részleteztük, mert csak ennek keretében érthető meg a bibliai Ószövetségben hosszan és sokat szereplő, de soha nem tisztázott asszír zsidó viszony, amiről második kötetünkben részletesebben szólunk.

(V.ö.: Dr. Baráth Tibor. a Magyar népek őstörténete, interneten olvasható szövege.))

A hettita- egyiptomi örök barátság frigye is roppant fontos okmány volt és olyan gondosan őrizték, hogy szövege ránk maradt. A két birodalom között nem is volt többé háborús összeütközés.

 Hasonló barátsági szerződések szabályozták a harmadik keleti nagyhatalommal, a babiloni vezetésű Mezopotámiával való viszonyt, noha azok szövege eddig még nem került elő.

Krisztus születése előtt sok-sok évvel, (Kr-e-13.sz.) a régi Keleten három magyar állam osztozott, Hétország, Egyiptom, Babilon birodalmai. Hová tűnt a sok millió magyar testvérünk?

 Ennek a kiterjedt szövetségi hálózatnak köszönhető, hogy a Kr. e. 13. századtól kezdve az őshazai magyar népek politikai alakulatai egymással jó viszonyban éltek és fő törekvésük a béke megóvása volt.

 A magyar népek egymás közti békéjének megteremtése ez időben már sürgős dolog volt, mert a Régi Keleten új világpolitikai helyzet volt kialakulóban. A magyar népek szomszédságába a környező sivatagokról nagyobb tömegekben más fajtájú népek érkeztek, amelyek kiművelődve a magyar kultúrában, önállóan kezdtek szervezkedni s a magyar területekből itt is, ott is fontos országrészeket szakítottak ki.

 A sivatagi eredetű népekkel az élethalálharc elkezdődött!

Megállapításainkat így összegezhetjük: a Régi Keleten a történelem hajnalától kezdve a Kr. e. 13. század közepéig magyar nyelvű népek vitték a főszerepet, akik magukat sokféle névvel nevezték, de valamennyien az úri, árja népek családjába tartoztak.

 Ez a felismerés az ókori egyetemes történetnek közös és szilárd alapot ad, mert ezentúl, azt egységes nyelvi, kulturális és népi folyamatnak tudjuk elképzelni és előadni.

 A történetírás történetében ez az eredmény kétségtelenül új fejezetet nyit, mert eddig az ókor történetét, mint széteső, tarka népi és vallási egyveleget mutatták be.

Második fontos megállapításunk az őshazai magyar népesség létszámára vonatkozik. Ha ugyanis Egyiptom lakosságának hét millióban megállapított létszámát kulcsnak tekintjük és annak alapján a Katti és Babiloni Birodalom népességét is hét-hét millióban állapítjuk meg s körülbelül ugyanannyiban a Kaukázus-Irán vidéki magyar országok létszámát, arra az eredményre jutunk, hogy Őshazánkban a Kr. e. 13. század derekán mintegy harminc millió (30,000,000) magyar élhetett. Amilyen örömmel vesszük tudomásul a kutatások idevágó eredményét, ugyanolyan rémülettel vetjük fel a kérdést: hová lettek, mivé lettek milliókat számoló őseink?

(2011-12-08. -i cikk szerkesztett változata Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei. A Wikipédia internetes lexikon.)

2014-12-05.